1991-ben alapított klubunk történetében még nem fordult elő, hogy az ünnepi évfordulókon ne találkozhattunk volna társklubjainkkal. A pandémia miatt, helyettesítőként indított online sorozatunkat folytatjuk Lakos Józsefné emlékezésével. A mi Ildikónk visszatekintésében az emberi kapcsolatok erőt adó szerepére irányítja figyelmünket. Azt idézi fel, amit ő kapott önkéntes munkája során. Egyrészt a jószolgálati tevékenységgel, másrészt a társklubok megismerése révén. Szerényen hallgat arról, hogy többek között elnöki feladatot is vállalt, hogy adventi jótékonysági hangversenyünk látogatói évről-évre a családjától kapott Mikulás-virággal térhetnek haza. Ildikó így emlékezik:
„Lassan több mint 20 éve vagyok a szombathelyi Zonta klub tagja. A harmincas évforduló kapcsán valóban illik megállni, és egy kis számvetést készíteni. Gondolataimba merülve megkérdeztem magamtól, mi az, amire szívesen emlékszem vissza, mi az, amire a legbüszkébb vagyok. Emlékeimből nem nehéz sok elvégzett munkát felidézni, amelyekre büszke vagyok. De ha mégis ki kell emelnem a számomra legfontosabbakat, akkor a sérült, fogyatékos gyerekekkel foglalkozó Micimackó Óvoda, az Aranyhíd Iskola, és a családok támogatása kerül az első helyre. Eszembe jutnak az óvodai és iskolai karácsony ünnepek, amelyekre mi is meghívást kaptunk. Osztozhattunk a gyerekek örömében, bátor szerepléseik pedig nekünk is szóltak.
Nevelőikkel együtt így igyekeztek meghálálni segítségünket. Az első emlékeim ma is felkavaróak. Bizony, nem tudtam végig nézni a műsorukat, ki kellett mennem, hogy kisírjam magam, mert annyira megható és szívszorító volt. De ahogy az évek múltak, rájöttem, hogy ezeket a gyerekeket nem sajnálni kell, hanem elfogadni. Megérteni, hogy büszkék lehetnek magukra és szüleikre. Megtanulnak élni másságukkal, erejük és bátorságuk példás. Annál nagyobb öröm nincs is, mint amikor odajönnek hozzánk, átölelnek, érződik a szeretet. Klubunk ezzel kiáll a szülők és nevelők mellett is, a pártfogástól erősítést remélve.
Amit még szívesen megemlítek, az a hazai és külföldi klubok tagjaival való találkozás. Én mindig örömmel veszek részt ezeken az alkalmakon, mert sok különleges zontiánt ismerhetek meg, és bepillanthatok más városok, országok lányainak, asszonyainak életébe. Képviseltem már a magyar klubokat világtalálkozón, részt vettem körzeti és regionális megbeszéléseken, ünnepi jubileumi rendezvényeken is. Mindig magammal hozhattam az összetartozás élményét. Fotóim megtekinthetők a Képarchívumban: Zászlónkkal Cipruson, küldöttként a grazi klub 35. jubileumán, házigazdaként Rózsa-napunkon Mészáros Rékával.”
